Az alapítvány kuratóriumának tagjai
Budapesten születtem, ott jártam gimnáziumba, majd pénzügy szakon végeztem főiskolát. A fővárosi élet számtalan lehetőséget kínált – az oktatásban, munkatapasztalatokban, kulturális élményekben és társadalmi szemléletformálásban is meghatározó élményeket szereztem.
Már főiskolás éveim alatt rendezvényszervezőként dolgoztam, és az országot járva orvoskonferenciák lebonyolításában vettem részt. Ezek az utak mindig emlékeztettek a vidék nyugalmára – kontrasztként hatott rám a természetközeli, csendesebb életforma.
Férjem szoftverfejlesztőként dolgozik, emellett szőlész-borász mérnöki végzettséget is szerzett. Közös célként fogalmazódott meg bennünk a vidéki élet iránti vágy: családalapítás, önellátó gazdálkodás, és egy emberközelibb mindennapok felé fordulás.
Gyermekünk 2017-es születése tovább erősítette ezt az irányt. Az első három évben még Budapesten éltünk, de fontos volt számunkra, hogy a szocializációját már abban a közösségben kezdje meg, ahol később is élni fog. Ezért úgy döntöttünk: Alsópáhokon kezdi meg az óvodát – és mi is itt kezdünk új életet.
Már a világjárvány előtt meghoztuk a döntést: elköltözünk, és valóra váltjuk 12 éve dédelgetett álmunkat. Tudatosan választottuk ezt a térséget – úgy gondoltuk, hogy gyermekként a Balaton közelében felnőni kivételes élményeket adhat. Az itt töltött évek csak megerősítettek minket abban, hogy ez az ország egyik legélhetőbb, legbarátságosabb környéke.
A család, a közösség és a gyerekek támogatása mindig is kiemelt szerepet töltött be az életemben. Az elmúlt öt évben aktív lokálpatriótaként dolgoztam Alsópáhokért és Felsőpáhokért: önálló, gyerekeknek szóló, ingyenes rendezvényekkel, illetve szülőként az óvoda és iskola szülői munkaközösségeiben is örömmel vállaltam feladatokat.
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy felkérést kaptam az Alapítvány elnöki pozíciójára. Amennyiben bizalmat kapok, célom, hogy elkötelezetten, széles körű lehetőségeket felkutatva segítsem az Alapítvány munkáját – különösen a bölcsődébe, óvodába és iskolába járó helyi gyerekek támogatásában.
Pályafutásom során a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság keszthelyi laboratóriumában helyezkedtem el, ahol minőségirányítási vezetőként dolgoztam. Itt ismerkedtem meg a férjemmel is – azóta háromgyermekes családként élünk együtt, és 2016 óta Alsópáhokon lakunk.
Gyermekeim közösségbe kerülésével párhuzamosan én is aktívan bekapcsolódtam a helyi szülői munkaközösségek életébe. Az óvodában elnökként hosszú éveken át dolgoztunk együtt egy lelkes szülői csapattal, számos közösségi programot és jótékonysági rendezvényt szervezve: bálokat, karácsonyi és húsvéti vásárokat, valamint egyre több családot megmozgató Családi napokat. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek környezete szép és inspiráló legyen, ezért örömmel használom kreatív készségeimet közösségépítő célokra.
Különösen szívügyem a Kossuth utcai Tündérkert játszótér és közösség, ahol aktívan dolgozunk azon, hogy a kisgyerekes családok számára még élhetőbbé és színesebbé tegyük a falusi élet mindennapjait.
2025 tavaszán kaptam a megtisztelő felkérést, hogy csatlakozzam az Alapítvány kuratóriumához. Abban az évben három gyermekem három különböző helyi intézménybe – a bölcsődébe, az óvodába és az iskolába – járt, így első kézből tapasztalhattam meg, milyen sokrétű és egyben összefonódó a helyi nevelés és oktatás világa.
A fenntartók és az önkormányzat minden nap azon dolgozik, hogy a gyermekek környezete fejlődjön, az oktatás színvonala emelkedjen. Hiszek benne, hogy az alapítvány ebben valódi társ lehet: egy olyan eszköz a kezünkben, amely egyszerre segít forrásokat előteremteni, közösséget építeni, és lehetőséget teremteni arra, hogy jó ötleteinket együtt meg is valósítsuk a gyerekek javára.
